Gubó Krisztina
Én is a Krigli-Band tagja lennék. Engem Gubó Krisztinek hívnak és a zenekar klarinétosa, és szaxofonosa vagyok. 1987. december 26-án láttam meg először a napvilágot. Csolnokon lakom egy családi házban, borospincével összekötve! Szüleimmel és testvéremmel (aki szintén zenész) lakom együtt. Általános iskolai tanulmányaimat Csolnokon végeztem el. Középiskolába a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Gimnáziumba jártam. Aztán jön a főiskola és utána a „jó munkás ember” élet...
Úgy gondoltam, hogy gyermekkorom első szakasza tehát a 0-10 éves időszakom nem fontos (úgysem érdekel senkit!?). Csak egy fontos időpontja van. Ez az, amikor elhatároztam, zeneiskolába fogok járni, és kitanulom egy hangszer művészetét. Ez a hangszer a klarinét lett (majd később a szaxi). Ennek egy teljesen egyszerű oka van és ez az, hogy a nagypapám is klarinétozott.
Most az érdekesebb korszakkal foglalkozzunk egy csöppet. Tizenegy éves voltam mikor a Tomi (X) egy szép, napsütéses nyári napon megkérdezte, hogy nincs-e kedvem egy zenekarban játszani. Én természetesen igent mondtam. Tehát korán kezdtem. Én vagyok a zenekar legfiatalabb tagja. A nevünk úgy született, hogy a Tomi utazott egy sárga pesti buszon, és piff-puff eszébe jutott a név: KRIGLI Band (krigli =Krug =sör). Itt kezdődött zenei karrierem. A Kriglinek köszönhetem főként pályafutásom ívelését! Már a kezdetektől nagyon jól megértettük egymást. Heti több próba és a fellépések alkalmával nagyon megszerettem mindenkit. Én írom a naplónkat, amibe mindig lehet írni, mert „hülyéskedünk” eleget :) Én még nem emlékszem olyan szereplésre, ahol ne ömlött volna bor a terítőre! Ez persze nem azért van, mert nem szeretjük a bort. Szeretek a társaság középpontjában lenni bár nálunk mindenki ott van. Eleinte egyedül voltam lány a csapatban, de három éve az Eszti is csatlakozott hozzánk. Így erősítve a csajállományt! Ő is klarinétos, de ez nem baj. Ugyanis majdnem mindenki két hangszeren játszik tehát én is. Így lettem a Gábor (Szina) szólamtársa is. Ezen kívül nagy szeretettel és odaadással rázom a rumbatököket és csörgődobozok.
Térjünk át a mostani helyzetre. Próbálunk, mókásak vagyunk, új dolgokat találunk ki, és a legfontosabb, hogy még mindig a tagja vagyok ennek a király társaságnak! :)))
Az egy biztos tény, hogy még mindig a legifjabb vagyok.
Azt hiszem ennyi!!! |
|
